Legyen meg a mi országunk

2016-09-04 17:16:12

Erős érvek szólnak amellett, hogy emberek csinálják az országokat és nem az országok az embereket. Amilyen az emberanyag „minősége”, olyan közösséget hoznak létre. Néha sikerül nemzetet, és azzal együtt nemzetállamot alkotni.Sokkal gyakrabban azonban csak törzsek, klánok, szekták, rablóbandák és hasonlók jöttek össze az egymás mellett élők interakcióiból.

A mai politkorrektülhablatyoló világban nem lehet embercsoportokat minőségük szerint osztályozni. Csak tárgyakat, szolgáltatásokat. Annyit el lehet mondani, hogy egy Mercedes vagy egy Toyota gépkocsi magas színvonalat képvisel. Egy Boeing repülőgép is. Arról már nem illik értekezni, hogy a modern (és globalizált) világ csúcstermékeit nem Szomáliában, Afganisztánban vagy Haitin állítják elő. Bárki tudna olyan területeket mutatni a térképen, amelynek lakói nyilvánvalóan nem képesek magas szervezettséget, szaktudást igénylő termékeket tervezni, legyártani.Ahhoz, hogy erre esélye legyen egy országnak, bizonyos szintet el kell érnie, az ott lakóknak pedig működőképes államot kell teremteniük.

Komoly politikai-filozófiai, esetleg történelmi, valamint szociológiai kérdés, min múlik ennek a sikere. A mi szempontunkból azonban ezek most átugorhatóak, a lényeg az, hogy bizonyos népeknek sikerül, másoknak meg nem, megint másokat– mint az ukránokat – határesetnek lehet tekinteni.

Nekünk egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy az afgánok Afganisztánt, a szíriaiak Szíriát állítanak elő úgy, ahogy a németek Németországot, a magyarok pedig Magyarországot.Egy afgán – még ha tadzsik, és nem pastu – Magyarországból nem csinál Afganisztánt. De néhánymillió román Erdélyből Romániát már igen.

Hány szíriai kellene Magyarországnak, hogy ott szíriai állapotok alakuljanak ki? Ezt nem tudja megmondani senki, azt viszont bizton lehet állítani, hogy létezik olyan arány, amelynél Magyarország teljesen elvesztené maradék magyar jellegét. Nem kellene kísérletezni a küszöbarány meghatározása végett. Ez annyira magától értetődő, mint az, hogy a Zaporozsec nem keverhető össze a Mercedesszel, azt pedig nincs értelme tíz tevével és ötven kecskével összehasonlítani.

Mégis élnek emberek Brüsszelben, akik Lenint és Maót megszégyenítő küldetéstudattal próbálják ráerőltetni emberkísérleteiket a fentiek által végrehajtott radikális társadalomátszervezési próbálkozás következtében meggyengült nemzetekre.Az, hogy a magyarok ez ellen védekezni próbálnak, örömteli fejlemény. Azt mutatja, hogy sem a kolhoz, sem a konzumidiotizmus nem ölte ki teljesen a paraszti józan észt, amely azt mondja:Magyarország megmaradásához magyarokra van szükség, a muszlim invázió pedig madzsarisztáni vilajetté fogja azt változtatni.

A 2004-es kettős állampolgárságos népszavazás után persze józan hazafi nem lehet hurráoptimista. Ahogy akkor, most is dolgozni kell, hogy gyenge nemzetünk ne bukjon meg újból egy túlélési teszten.

A kárpátaljai magyar nemzetszilánk tagjainak kötelessége hozzájárulni ehhez az erőfeszítéshez, én legalábbis magamra nézve ezt kötelezőnek veszem.Azért kell küzdeni, ami még nem veszett el, vagy legalábbis menthetőnek tűnik. Azok ellen, akik a maradék nemzeti alapú szolidaritást is ki akarják lúgozni az emberek gondolkodásából.

A kárpátaljai magyarság sorsa már nincs az itteni nemzeti elkötelezettségű emberek kezében. Az itteni magyarok túl nagy része volt kész pénzért ukrán pártokra és kiszolgálóikra szavazni. Az, hogy Ukrajnarohamtempójú leépülésével most megint magyarkodnának, nem sokat nyom a latba. Biztosan nem fognak emiatt annyi fáradságot venni, hogy megszervezzék maguknak az október 2-i népszavazáson való részvételt. Bár lehet köztük pár okosabb, aki felfogja, hogy ha hagyja veszni Magyarországot, az ő friss állampolgársága is elértéktelenedik.

Végül is több (jelesül 2) tízezren értettek velem egyet abban, hogy rendes magyar ember ne viselkedjen úgy, mint egy olcsó és gyengeelméjű prosti, aki pár száz hrivnyáért eladva magát egyúttal a saját rablóvezéreiket megérdemlő ukránok sorsát is magára vette.Nekik, ha vélhetően nem is fogják olvasni ezt a szöveget, remélhetőleg így is megszólal a lelkiismeretük, megmondva, mi a teendő.

Az arra vonatkozó kételyeket, hogy valamilyen kisstílű magyarországi belpolitikai meccsbe szállnánk be, nyugodtan el lehet hessegetni. Nem mintha nem lenne a népszavazásnak pártpolitikai vonatkozása.

Annak azonban döntő jelentősége van a nemzet túlélése szempontjából, hogy miféle politikai elit vezeti az országot.Annyit nyugodtan egyértelműsíteni lehet, hogy milyen ne vezesse. Aki úgy gondolja, hogy Magyarország ügyeiben kívülről tudják a legjobb döntést hozni, annak a pártját jobb lenne a parlamenti küszöb alá szorítani.

Az euromessianizmus, mint kollektív elmebaj az eurokraták tevékenysége következtében visszaszorulóban van. Remélem nem azért, hogy átadja helyét valamilyen hasonló idiotizmusnak. Például hogy Magyarországnak valamilyen nyugat-ellenes projektben kellene valaki trójai falovát játszania.

Az lenne optimális, ha Magyarország nemzetileg fogyatékkal élő polgárai is belátnák, hogy a külső erőközpontok a saját érdekeiket nézik, és ha valakiket be kell áldozni, akkor mindent megtesznek, hogy azok mások legyenek. Először azok, akik nevében (politikai) elitjük önként jelentkezik.

Nincs ebben semmi új. A világ, mióta fennáll, így működik. Azok a közveszélyes elemek, akik Magyarországon kívüli központok kezébe helyeznék a nemzet sorsát, még mindig képesek kampányokat, most épp például bojkott kampányt folytatni.

A nemzetnek is, az országnak is jobb lenne, ha ezt a társaságot egy megfelelő népszavazási eredmény tovább tolná a politikai megsemmisülés felé, ahová valók.